IGR 17-4 e-pub verzió: IGR 17-4 PDF verzió: IGR igénylés: |
Egy társadalom erkölcsi szintjét többek között azon is le lehet mérni, hogy hogyan bánik hátrányos helyzetű tagjaival. Képes-e megteremteni számukra a méltóságteljes emberi létezés feltételeit, amely a modern társadalmakban alanyi jogon megilleti annak minden polgárát. Ezért a fogyatékossággal élő emberekkel való törődés, a rehabilitáció nem csak orvosi, hanem mindannyiunkat, a társadalom egészét érintő kérdés. A korai diagnózison és megfelelő orvosi kezelésen kívül fontos a teljes körű fejlesztés, amely a pszichés, szociális, pedagógiai és foglalkoztatási (foglalkozási) elemeket egyaránt tartalmazza. A komplex rehabilitáció az a tervezett, szervezett és személyre szabott szolgáltatás, amelyet a társadalom biztosít a fogyatékossággal élő emberek számára, hogy ismét elfoglalhassák helyüket a közösségben. Összetett és összehangolt folyamat, mely egymáshoz kapcsolódó egészségügyi, pedagógiai, mentálhigiénés, szociális és foglalkozási eljárásokat foglal magában. Az érintettek (a fogyatékossággal élő emberek és családtagjaik) aktív közreműködésére épül annak érdekében, hogy a segítséggel élő emberek elégedett és lehetőleg teljes értékű tagja lehessen a társadalomnak.
A komplex rehabilitáció FNO (Funkcióképesség, fogyatékosság és egészség nemzetközi osztályozása – International Classification of Functioning, Disability and Health /ICF/) paradigmán alapuló korszerű modellje alapján a rehabilitáció akkor lehet sikeres, ha kettős irányú: nem elég a fogyatékossággal élő emberek számára rehabilitációs szolgáltatást biztosítani, ugyanilyen fontos a társadalom érzékenyítése a rehabilitációra.
A magyar Országgyűlés az 1998. évi XXVI. törvényével csatlakozott a nemzetközi törekvésekhez, amennyiben kiadta „a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló törvényt, amely az 1999. január 1-én lépett hatályba. E törvény alapján teendő intézkedéseket összefoglalja a 100/1999. (XII: 10.) Országgyűlési határozattal kiadott Országos Fogyatékosügyi Program.
Orvosi rehabilitáció: a meglévő funkciók és a teljesítőképesség pontos felmérését, kompenzatórikus fejlesztését, gyakorlását és gondozást foglal magába. Orvosi rehabilitáción értjük azt a tevékenységet, amelyet az orvostudomány a saját eszközeivel (diagnosztika, terápia, prevenció, gondozás) nyújt a fogyatékos és rokkant embereknek, hogy meglévő képességeik kifejlesztésével önállóságukat részben vagy egészben visszanyerjék, és képessé váljanak a családba, munkahelyre, társadalomba való beilleszkedésre. Lényege tehát a meglévő funkciók és a teljesítőképesség pontos megítélése, kompenzatórikus fejlesztése és tréningje. Pedagógiai rehabilitáció: egyrészt a fogyatékossággal élő gyermekek speciális nevelését, fejlesztését jelenti. Másrészt a pedagógiai rehabilitáció feladata a felnőttkorú fogyatékossággal élő emberek gyógypedagógiai oktatása, a munkaképes korúak szakmai képzése, új szakmára történő átképzése.
A foglalkozási rehabilitáció célja, hogy a tartósan akadályozott személy egyenlő eséllyel vehessen részt a társadalmi folyamatokban. A foglalkozási rehabilitáció legfelsőbb foka, ha a tartósan akadályozott személy teljes értékű munka végzésére képes a nyílt munkaerőpiacon.
Azok számára, akiknek a nyílt munkaerő piaci elhelyezkedése a leggondosabb rehabilitáció után sem elérhető, szükséges lehetőség a védett foglalkoztatás. A foglalkozási rehabilitáció két irányú tevékenység. Egyrészt a fogyatékos embert készíti fel a munkavégzésre, beleértve a szakmai képzést, új szakmára történő átképzést is, másrészt a munkáltatókat is megtanítja a fogyatékos emberek foglalkoztatásához szükséges ismeretekre. A szociális rehabilitáció az egyén családi, csoport-, közösségi és társadalmi kapcsolatainak megőrzését és helyreállítását, szükség esetén pótlását jelenti. Intézkedései közé tartozik az anyagi támogatás és a szociális gondozás, személyes segítés mellett a segédeszközökkel való ellátás, a megfelelő lakás és közlekedési lehetőségek biztosítása, a szabadidő kulturált és egyenrangú eltöltésének elősegítése. Fontos eleme a közösség információval való ellátása, felvilágosítása, a befogadó társadalmi környezet kialakítása is. A szociális rehabilitáció során törekednünk kell a hiányzó, elveszett, beszűkült, megromlott természetes támogató rendszerek –család, közösségek, referenciacsoportok-helyreállítására, illetve pótlására. Ennek egyik legfontosabb eszköze a megváltozott élethelyzetből fakadóan kieső vagy csökkenő jövedelem helyettesítése, pótlása. Legalább ilyen súlyú azon személyes szolgáltatások biztosítása, amelyek elengedhetetlenül szükségesek a lehetőség szerinti önálló életvitelhez. Ilyenek lehetnek a támogató szolgálatok, házi segítségnyújtó szolgálatok szolgáltatásai például a mobilitás, házimunkák elvégzésének segítése tekintetében, stb.
A szociális, pénzbeli és természetbeli juttatásokról és a szociális alap-és szakellátásokról információ kérhető a helyi önkormányzatok szociális irodáin.
Az elemi rehabilitáció viszonylag új és szűk körben használt fogalom. Célcsoportját a maradandó egészségkárosodást, sérülést vagy fogyatékosságot szerzett emberek jelentik. Vagyis azok, akik felnőttkorban veszítik el látásukat, és ezért alkalmazkodniuk kell az új állapothoz, el kell sajátítaniuk a szükséges segédeszközök használatát, ki kell alakítaniuk az új élethelyzetnek megfelelő életmódot, életformát. Elemi rehabilitáció nélkül a foglalkozási rehabilitáció kivitelezhetetlen. Egyes szolgáltatóknál egyszerre van jelen az elemi és foglalkozási rehabilitáció, de előfordul, hogy ezeket két szolgáltató biztosítja szoros együttműködésben.
Az elemi és foglalkozási rehabilitáció a látássérült emberek részére az oktatás, a képzés, a képességfejlesztés, valamint a pszichés, a mentális és a szociális állapot vonatkozásában a rehabilitáció több területén, együttesen zajló komplex, átfogó szolgáltatás.
Az elemi rehabilitáció történhet ambuláns, bentlakásos, illetve otthontanításos formában az egyén szükségletének, illetve a szolgáltató szervezet adottságainak, lehetőségeinek függvényében. Sor kerülhet a szolgáltatási formák kombinálására is. A rehabilitációs folyamatot komplex felmérés előzi meg, mely magába foglalja a funkcionális látásvizsgálatot-mindazoknál, akiknél van valamilyen látási funkció-, a tájékozódás és közlekedés, valamint a mindennapos tevékenységek készségeit és a szociális helyzet felmérését. A felmért szükségletekre épülve az elemi rehabilitációs szolgáltatások a következők:
Az elemi rehabilitációs központok szolgáltatásai a legtöbb esetben magukban foglalják a komplex rehabilitáció részterületeit, így komplex, átfogó szolgáltatást nyújtanak. A funkcionális látásvizsgálathoz tartozó segédeszköz betanítás tekintetében érinti az orvosi rehabilitáció határát, és eljuttatva a klienst a teljes önállósságig, alkalmassá teszi a munkavállalásra, segíti elhelyezkedését. Így a felnőtt korban látását vesztett személy visszakaphatja produktivitását, önbecsülését, a társadalom „eltartottjából” újra adófizető polgár lesz. Ahhoz, hogy ezt az „eredményt” elérjük az első lépésnek óriási jelentősége van; a beteg az egészségügyi intézményben időben és megfelelő módon megkapja a számára szükséges információt a továbblépés, a rehabilitáció, az új kezdet felé.
Cikk értékelése
Eddig 2 felhasználó értékelte a cikket. |
IGR 17-4 e-pub verzió: IGR 17-4 PDF verzió: IGR igénylés: |